Sunday 29 November 2009

Lila bugyros

A tegnap említett 2 elkészült táskából íme az egyik. 3 képet is választottam róla, egyrészt mert sokkal szebb a színe élőben (a mennyiséggel kompenzálok :) ), másrészt pedig mert még mindig nem tudok betelni az örömmel, hogy van címkém, és meg kellett örökítenem :)



Saturday 28 November 2009

Megint egy mindentbelebejegyzés

Több olyan dolog készült, amit még nem mutathatok meg, mert meglepik, karácsonyi dolgok, blabla :)

De azért itt van, Juci motyója, bár még nincs Nála, de már látta e-mailben, úgyhogy engedélyt kaptam, hogy megmutassam itt is :) A lábszármelegítőt természetesen Anya kötötte, én ugyanis tudok kötni, de a következőféleképpen: Anya felszedi a szemeket. Újratanít minden egyes próbálkozásnál, hogy is kell kötni. Pár sor után megy is (ja és persze csak sálat, szóval semmi minta, egyenesen mindent :D). Aztán, ha hibázok... "Anyaaaa, segíts, bontsd vissza, légysziiii!!" Oké, miután Anya kijavította, amit én elszúrtam, akkor végigcsinálom (remélhetőleg több bibi nélkül), és eljutok a végéig... "Anyaaaa, segíts, szedd le a szemeket, és horgold be, légysziii!!" Hát én kb így tudok kötni. De tudok! :D






No hát vissza a varráshoz: ma elkészült 2 tási, amiből az egyiket holnap megmutatom (még nincs lefotózva sem), ha nem felejtem el, a másikat lehet, hogy csak Karácsony után -a megrendelőtől függ. Pedig úgy szeretném, nagyon szép lett szerintem :)






Két holdacska kimaradt. Ők Meskára már felkerültek, csak még nem volt alkalmam itt is bemutatni Őket. Nagyon szeretik egymást, össze is bújnak a fotón :)


Azért is vagyok így elcsúszva a blogolással, mert nyakamon a terítések, és annyira tutin még nem állok sajnos... :/ Meg jövő héten zh és vizsgafestés.


Ó, és még a legújabb díszek is kimaradtak. Ezeket Anyával együtt műveltük, ugyanis rám vár még egy-két megrendelés Karácsonyig. Sőt még Húgom is segített, Ő végezte a "piszkos munkát", megint a kiforgatást. családi vállalkozás :) Még jó, hogy a suli nekem 11-én befejeződik, így még lesz időm teljesíteni pár dolgot 24-éig :)
Szerintem csodás anyagokra bukkantam:


Kissé kavarog az agyam, szépen csapongok össze-vissza... no de sebaj, ez a Karácsony előtt már csak ilyen -szerintem mindenkinél.
Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb (ha nem felejtem, és lesz időm erre, akkor holnap), de remélem, azért még olvastok :)

Saturday 21 November 2009

Néhány dolog

Tegnap elkészült egy koszorú. Kb augusztusban álltam neki... :) Kaptam ugyanis még a nyáron sokféle szép bútorvásznat, hát ezt varrtam cserébe. Húgom segített még, hiszen a fonatokat belülről varrom össze, ezeket ki kell fordítani, és olyan pántkifordító bigyót (mi a hivatalos neve?) még nem sikerült beszereznem. De tippet szívesen vennék, hol lehet ilyenre lelni, és mennyibe kerül?





















Aztán: hát amint ráakadtam, rá is jöttem, hogy az én életem nem múlhat el egy Eszterdától származó baba nélkül :) ezúton is köszönöm ezt a gyönyörűséget!! tudom, tudom, nem vagyok kislány, de gyermeki lelkemnek szüksége volt egy ilyenre, arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb lesz egy olyanom, aki majd tud játszani Vele :)




















Ezeket a remek dolgokat pedig Édesanyámtól és Húgomtól kaptam. Kár, hogy idén már nem valószínű, hogy tudok belőlük dolgozni, de hát azt hiszem, megvárnak :) ötleteim már vannak :)) (egyébként névnapomra kaptam őket, csak nem akartam írni, hogy volt, ugyanis a baris eset épp aznap történt) Na de szóval a lényeg, hogy varrni akaroooook (de most tanulnom is kell, no meg rajzolnom sokat) :)


Tuesday 17 November 2009

Ellopták

a csillagközi barim.............. :((((( Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak. Egyszerűen elvették a buszon a fejem fölül a kabátot (sajnos a 7 és fél órás utat nem bírom végig nyitott szemmel), és először azt is hittem, hogy a kabátot lopták el. Hát nem. Azt megtaláltam a busz hátuljában összegyűrve a földön. Én ezt nem értem. Hogy lehet valaki ennyire bátor?? Eszükbe sem jut, hogy mi van, ha odanézek, vagy ha a sofőr észreveszi?!?

Áh, gondoltam, nem írom meg ezt a bejegyzést, de valahogy mégis akartam. Olyan nagyon utálok újra és újra csalódni az emberekben, és mégis mindig megtörténik. A bunkó nénik a postán, az undok sofőr, aki úgy néz rám, mintha én tehetnék arról, hogy neki buszt kell vezetni, a már most, tizenévesen gonoszkodó gyerekek, akik beszólnak az utcán, a buszon, bárhol... És ezek persze mindig a kicsit, a gyengét pécézik ki. Hát persze. Ki merne egy kigyúrt 2 méteres fazonnal packázni... meg a milliomossal... mert ugye nekem az a kis pénz is nagy érték volt, hiszen már régóta vágytam a csillagközi barira, amit Anyukám most megvett nekem, és az enyém volt egy hétig. egyetlen hétig.

Ráadásul szerintem a kitűzőt már csak gonoszkodásból vették el, gondolom értéket kerestek a kabátomban, amit persze nem találhattak, hiszen azokat folyton szorosan magamnál tartom, magam alá gyűröm, ezért is nem jutott eszembe, hogy valakit érdekelhet a kabátom. A telefon a kezemben vagy a zsebemben, a laptop mellettem, de a táska pántja jól a fenekem alá szorítva... sosem teszek semmit védetlen helyre. és mégis engem találnak meg. Ez nem igazság. Pedig én olyan pozitív vagyok, mindig mindenkiről a jót feltételezem, sokszor még azután is, hogy már totál nyilvánvaló, hogy nem kéne, de azért én reménykedem, hátha... Na, most meg csak lotyogok itt Nektek... sajnálom nagyon! de azért jól esett leírni. Talán holnap jobb lesz. És még egy pici reményt táplálok, hátha meggondolták magukat, és még a buszon elhajították a barit, és a sofőr megtalálja. Szóltam Neki, hátha. Egy kis remény...

Saturday 14 November 2009

Tanítás és mackók

No hát megvolt a tanítás, nagy-nagy ötössel zártam :)) Patent voltam és cuki -Tanárnő ezekkel a szavakkal illetett :D
Nem részletezem, hiszen a blog nem erről szól, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy tőlem mi volt várható, egyáltalán nem voltam rossz. A végére a hangom is megjött, bár a gyomorgörcs nem múlt :)

Úgyhogy inkább lássatok is valami munkát -ezek a mackók a múlt hétvégén készültek (egy nadrágfelvarráson kívül ennyi volt a múlt hétvége teljesítménye.. :/), csak még nem akartam őket megmutatni, míg az ajándékozott meg nem kapja. Ugyanis Dórának megígértem, hogy Övé lesz az első címke :) Hát íme két kis próbálkozás:





Tuesday 10 November 2009

Túlvagyok az elsőn és ami még eszembe jutott

Hát íme, ez volt a mai órám motivációs része :)



















A témám pedig: Egyiptom, Óbirodalom, építészet. 5 osztályban.

Aranyosak voltak, jelentkeztek, kérdeztek, én sem bénáztam annyira, úgyhogy összességében végül csak jó volt :)) Tanárnő szerint jól összeszedett voltam, csak tanuljak meg ordítani :D

Duplaóra lévén nem hibáztam akkorát, de a 45 perces előadás-beszélgetés-vázlatolást 25 alatt lezúztam.... :D ez van, mindig mindenhova sietek, de hát úgy tűnt, értették, amit beszélek, akkor meg mit ragozzam túl, nem igaz? Mindenesetre tanultam az esetből: itt nem volt gond, mert rátértünk a feladatra (tásasjátékot terveztek), viszont ha 45 percig muszáj lenne jártatnom a szám, akkor duplaannyi anyaggal kéne készülnöm, mint másnak... :D

Hát azt hiszem, ennyi elég is máról, remélem, azért volt, akit érdekelt :)



És ami még elmaradt:

végre van egy csillagközi barim :)) természetesen a meskás tuskecskétől















És eszembe jutott, hogy házikó nem csak párna készült annak idején, hanem egy medál is, csak akkor még nem blogoltam. Úgy terveztem, lesz még folytatása, de aztán elmaradt, mostanéban pedig úgyis többen foglalkoznak házikó-témával, amit jobban is kiviteleznek, úgyhogy egyelőre még annyiben marad. Azért nekem tetszik :) Húgomé lett amúgy.

Sunday 8 November 2009

Ennyi

-re van időm:
















még dobozt sem kerestem nekik, rettenetesen zsúfolt volt a hétvége, a héten taníííítooooook!!!!!!!!!! jajj, szurkoljatok, rémes vagyok -egyelőre még legalábbis :)-, ha egynél több ember előtt kell beszélnem :/

Wednesday 4 November 2009

Villámgyors bejegyzés, mert már nem bírok magammal...

Megvannak a címkéim :))) (csak a fényképező nincs nálam)

Sunday 1 November 2009

Deutsch-palota

Anaisz játékára elkészült a "pályamű" :) Messze nem olyan lett, mint szerettem volna, de azért végül egészen elégedett vagyok :)
(a színek sajnos egyáltalán nem jól látszanak)